Egy rendhagyó év, valószínű rendhagyó decembere áll előttünk.

Nem lesz könnyű a decemberünk, ezt szögezzük le az elején. A vírus okozta nehézségek minden családra így vagy úgy hatással vannak. Hiszen a helyzet napról napra változik, és a legjobb esetben is csak elszenvedői lehetünk.

Nem tudom, Te hogy vagy vele, számomra az év legmeghatározóbb ünnepe a karácsony! Elkerülhetetlen a temérdek ajándék, mindenkinek kívánsága szerint, mely ELENGEDHETETLENŰL meglepetés kell hogy legyen,  a mézeskalács, a szülőkkel töltött szenteste, a karácsonyi vásár, a kirakat nézegetés, a még egy égősor,  forralt bor ivás a téren, a nyomorgás és sorban állás a plázákban, a hatalmas mikulásvirág minden szobába, az új díszek a fára, az összes finomság beszerzése, ami mind csak és kizárólag ilyenkor kapható, a rénszarvasok és manók hada, angyalkák minden repedésbe, káprázatos ajtódíszek a főbejáratnál…. és tudnám még sorolni a nap-éj egyenlőség beálltáig!

Szinte már betegesen ragaszkodom hozzá, hogy minden TÖKÉLETES LEGYEN!

2020-ban azonban ebből nem keveset kell engedni! Most nem lehet cél a 110%, de még a 90 sem. Meg kell találni a módját, hogy úgy is ünnep legyen az ünnep, ha „jó”, „rendben van”, vagy esetleg „elmegy”.

Azt hiszem, nekem a válságkezelési stratégiák teljes arzenálját kell majd bevetni, hogy a meghitt, békés és szeretet teljes légkört ne mérgezze meg a március óta rajtunk lévő megpróbáltatás.

De a célok mindig változnak. Az elég jó, idén már a nagyszerű kategória!

Hiszem, hogy akkor tudom elérni, hogy az idei, ADOTT helyzetből kihozzam, amit csak lehet, ha megpróbálok nem rágörcsölni, és azzal dolgozni, amim van. Nem az elköltött pénz mennyisége határozza meg egyébként sem, hogy szép ünnepünk lesz-e! Ez most igazabb, mint valaha!

Mivel a médiából zúdul ránk a negativitás, a számok a fertőzöttekről, a lélegeztető gépekről, és a többi, én (nevezettek bátran tájékozatlannak) teljesen elzárkózom tőle. Nem nézek tévét, és az autóban is kinyomom a rádiót, ha híreket adnak.

Ezzel is próbálok arra ráhatással lenni, amire tudok. Erre kell, hogy koncentráljak, mert amin nem tudok változtatni, azzal úgy sincs mit tennem.

Az előző posztomban is írtam, hogy mi már, ne nevess, novemberben feldíszítettük a házat, mindenhova gyertyákat tettünk, és karácsonyi zenéket is hallgatunk, sőt az ünnepi filmek és mesék is porondon vannak. Éreztem a gyerekeken is, hogy szükségük van rá. Ahogy szerintem, most mindannyiunknak.  Az adventi első gyertya meggyújtásakor a kicsi énekelt, ahogy a karácsonyfa alatt szoktunk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Neked is így kell tenned. Mi szabad folyást engedünk most ennek, és szerintem Te is tedd ezt! Az ösztöneid súgni fogják, hogy mire vágysz, mire van szükséged. Persze, a piros ferrarit, most el kell engedni, de a lehetőségeidhez képest tégy meg mindent, hogy hangulatba gyere. És ha azt érzed, hogy Neked ez most nem fog menni, az is teljesen oké. Fogadd el.

Nem szabad most azon keseregni, hogy mi az amit nem lehet. Sem szülőket, rokonokat látogatni, sem wellness-kedni, étterembe menni, stb.

De azért láthatjuk egymást videóhívásban, és énekelhetünk együtt. Főzhetünk otthon is legalább olyan finomat, mintha étterembe mennénk, és sok gyertyával, némi natúr kozmetikummal, és halk zenével a saját fürdőd is nyújthat spa élményt.

A helyzet most azt kívánja, hogy megengedőbbek legyünk magunkkal és a szeretteinkkel. Ha el tudjunk fogadni, hogy ez a karácsony rendhagyó lesz, és néhány dologról le kell mondanunk, attól még érezhetjük jól magunkat. Talán nem ez lesz a legtündöklőbb az életünkben, de most a legfontosabb, hogy találékonyságunkat latba vessük.

Tudom, hogy a felgyülemlett frusztráltság, fáradtság, és a kontroll vesztettség nyomokat hagy. Ezért koncentrálok inkább arra, hogy apró lépésekkel, mégis minden nap tegyek valamit, amit tehetek.

Egy közös süti sütés, vagy egy kuckózós este forró csokival, összebújással és filmnézéssel nem kerül semmibe. Lehet vastagpulcsis, beöltözős sétákat tenni és megcsodálni a fényeket a szomszédos házakon.

Tégy mindent úgy, ahogy Neked és a családodnak a legjobb!